Parfüm történelem
Mibõl van a parfümünk?
A parfümök folyamatosan kísérték az ember mindennapjait, a kezdet kezdetén medvezsír, késõbb szerencsére finomodott az ízlés, más jellegû és illatú kencék kerültek a testre.
„Az illatok erõsebben hatnak a szív húrjaira, mint a hangok, vagy a képek.”
/Kipling/
/Kipling/
Az igazi parfümgyártás, ez alatt értjük azt, hogy szakosodott mesterek keverték az illatokat, kb 4000 évvel ezelõttre tehetõ, ebbõl a korból már találtak olyan falfestményeket Hatsepszut királynõ thébai templomában, amelyek az alapvetõ alkotókat (mirha, fenyõtömjén ) hajón szállítva ábrázoltak. Konkrétum nincs, de ez talán hozzátartozik az illatok szinte kötelezõ titokzatosságához. Az elsõ illatokat füstöléssel produkálták,( a parfüm latin jelentése: a füst által ) ez a forma több ezer év alatt sem évült, számos ma létezõ vallás és kultúra szertartásainak alapvetõ része. Az egyiptomiak kidolgozták híres módszerüket, olajakban, zsírokban áztatják az illatot adó növényeket ( a módszer neve Enflourage ), amelyek telítõdnek az adott illattal, majd kelmén átszûrve sokáig õrizték az illatot.
Az ókori görögök és rómaiak tovább fejlesztették az illatgyártás mûvészetét, alapanyagaikat indiai egzotikumokkal csiszolgatták, igazi szakma, iparág lett.
Voltak idõszakok, amikor a gazadagok még a kutyáikat, lovaikat is illatosították, a falakat és padlókat nem is említve.
A középkor elejére és az arabokhoz fûzõdik a legjelentõsebb elõrelépés, egy új eljárásnak köszönhetõen desztillációval állították elõ a különbözõ illatokat, például a rózsaolajat is. Ekkoriban Perzsia jókora területeit ültették be rózsával, elégséges mennyiségû rózsaolaj elõállítását biztosítandó.
Talán ennek köszönhetõ, hogy évszázadokig arab kiváltság marad az illatok kultusza.
Európa illatmegszállása a Levantéból hazaszállingózó kereszteseknek tudható be, a népszerûsége a hölgyek körében futótûzként terjedt.
Az európai illatgyártás a XVI. században indul fejlõdésnek, amikor Medici Katalin olasz úrhölgy a francia herceg feleségeként Párizsba költözik és divatba hozza a parfümöket. A parfümgyártás fellegvára Grasse városkája lett, nem messze az általunk is jól ismert Cannes-tól. A világ illatközpontja a mai napig is Grasse.
A folyamat már megállíthatatlannak tûnt, hiszen a divatnak köszönhetõen hihetetlenül terjedt az igény, azonban az ipari méreteket elérõ gyártáshoz új eljárások szükségeltettek, amelyekhez már kémiai ismereteket kellet szerezni az egyre kifinomultabb, trükkösebb parfümmestereknek.
A XX. század eleje újabb változást hozott a parfümök világhódításának.
A híres divattervezõk – köztük Paul Poiret, Jean Patou – sugalmazására az elegáns viselethez a jó illat nélkülözhetetlen, ezért a szalonok kínálatában elõbb a ruhához tartozó ajándékként, majd külön termékként is megjelenik mindenki számára elérhetõen.
Hamarosan ráébredtek, hogy a parfüm több bevételt produkál, mint a ruha.
Ettõl kezdve íródik a ma is ismeretes értékesítési, terjesztési, reklámozási forma, azaz a modernkori parfümtörténelem, az igényekhez mért fejlesztésekkel, újításokkal.
A parfümök, valamint a hozzájuk kapcsolódó szakmák, tevékenységek bemutatása több területet ölel fel, kezdjük talán a parfümmesterekkel.
Fent nevezett személyek keverik az illatokat, válogatják az alkotókat, illetve felügyelik az egész gyártási folyamatot. A tréfásan „orr”-nak becézett szakemberek kemény, hat éves képzés után ismerik meg a szakma rejtelmeit. Manapság nem jellemzõ a szabadúszó parfümmester, mivel igen költséges az alkalmazásuk, a kiemelt cégek foglalkoztatják gyakorlatilag az összes szakembert. Kivételt képeznek a saját vállalkozásban alkotó mesterek.
Néhány parfümmester és vállalatuk, a teljesség igényének mellõzésével:
Michel Almairac, a Drom alkalmazásában, Heaven és a Casmir illatok alkotója,
Jean-Claude Ellena, Haarmann&Reimer, First és a Bvlgari mestere,
Jacques Polge, a Chanel foglalkoztatja, hozzá a Chanel illatok fûzõdnek,
Sophia Grosjman, IFF, pl. a Trésor, White Diamonds, stb…
A sor hosszú lenne, nem is folytatjuk, lássuk inkább, mibõl is tevõdik össze egy parfüm.
Az alkotók sora hosszú, ráadásul ezeken belül is több változat létezik, megpróbáljuk csoportosítva összeszedni.
Léteznek állati, növényi, valamint szintetikus eredetû illatok.
Az „állati” illatok nehezen hozzáférhetõ forrásúak, a pézsmaszarvas illatmirigyének szemcsés váladéka, a cibetmacska bûzmirigyének vajszerû kenete, vagy a hód illatzacskójának mirigyváladéka, az ámbrás cet megkövesedett béltartalma több hasonlóságot is mutat. Egyrészt emberi „orrszögbõl” nézve ( szagolva ) nemhogy illat, hanem egyenesen büdös, émelyítõen büdös, másrészt ritka állatfajokról lévén szó, beszerzésük kifejezetten költséges. Nem beszélve az állatok viszontagságairól, amelyet a begyûjtés alatt elszenvednek.
Ezek az illatok egyébként a tartósság elengedhetetlen feltételei és mivel nélkülözni lehetetlen, megalkották szintetikus tükörképüket. Ez már állatbarát, nagyobb mennyiségben is rendelkezésre áll, tehát megfelelõ megoldás. Az eredeti váladékot csakis kizárólag a kisüzemek használják, kis mennyiségben, az ezekhez köthetõ parfümök méregdrágák.
A növényi eredet már sokkal bõvebb palettát mutat, hozzávetõlegesen 600 illat közül válogathat a parfümök mestere. A legismertebbek: tömjén, mirha, balzsam, bergamott, citrom, ibolya, gyöngyvirág, nõszirom, galbanum, jázmin, kesrû narancs, levendula, pacsuli( a pacsuli a legáthatóbb növényi illat, fûszeres, cédrus jellegû illatát egy távol-keleti gyógynövény leveleibõl nyerik, a mai parfümök 35%-ában megtalálható ) vanília, tölgymoha, vetiver, ylang-ylang, rózsa, tubarózsa, szantálfa, tonkabab, és még sorolhatnánk, de nem tesszük.
A szintetikus illatok kínálata igen nagy, több ezerre tehetõ, csak megnevezésük népszerûtlen. Ki lenne büszke arra, hogy a parfümében megtalálható pl. a hexahidro-hexametil-ciklopentabenzopirán, pedig ez a pézsmaillat elõállításához használatos.
Mivel egy parfüm legalább 50-70 illatból tevõdik össze,( nem ritka 200, de a hatszáz sem ) osztályozási rendszerük is bonyolult. Elemzésük pedig nehezebb, mint egy jó bor analizálása.
1889-ben Eugene Rimmel ( a gyár a mai napig állít elõ kozmetikumokat ) nevéhez kötõdik a csoportosítás, 18 alcsoportba osztotta az illatokat, ezek között szerepel pl. a szantál-fa illat, a cédrus, a vetiver és a szantálfa csoportja.
Az alkotók párolgási sebességének mérésével pedig megkülönböztetik a fej-, szív-, és alapillatot. A ránk permetezett parfüm illata folyamatosan változik, attól függõen, mely illatok párologtak el a használat során.
Ezt nevezik illatpiramisnak, meghatározó egy parfüm megalkotásánál.
A fejillat a legillóbb alkotók csoportja, szerepük a figyelemfelkeltés, döntõ benyomás keltése, hatásuk gyakran csak néhány percre elegendõ.
A szívillatok alkotják a parfüm törzsét, ezek a legfontosabb illatok, legalább négy órán keresztül érezhetõek.
Az alapillat tulajdonképpen a parfüm fixálóanyagainak összessége, egy napig is érezhetõ, szerepe egységben tartani az illatkompozíciót, nevezik mélységi vagy hátsó illatnak is.
Az illatokat csoportosítják még család szerint, a legelterjedtebbek: citrusos, virágos, páfrányos, ciprusos, fás, ámbrás és a bõr illat.
A mélyreható ismerkedés után néhány szóban összefoglaljuk, hogy születik meg egy parfüm. Egy parfüm bevezetése a piacra nagyon költséges dolog, alapos tervezés elõzi meg. Többnyire piackutatással kezdõdik, ennek eredményeként alkotják meg a költségvetést, márkajellemzõket, marketingtervet. Meglepõ, de a megbízott gyártó cégnél kiválasztott „orr” gyakran csak ezután kezd munkába, hogy a megrendelõ igényeit, elvárásait kielégítõ illatkompozíciót megalkossa. Gyakran éveket vesz igénybe egy ilyen összetett feladat.
Miután megszületett a parfümcsemete, alkotóelemeit összegyûjtik, keverik, több hétig pihentetik, majd alkohollal beállítva a megfelelõ hígítást, réztartályokban érlelik.
Ezt követõen kerül üvegekbe, és a forgalomba a parfüm.
Apropó üveg.
A történelmi mélység miatt említést érdemel, hogy már az egyiptomiak, utánuk a rómaiak is használtak illatszeres üvegcséket. Ezek ára valószínûleg méregdrága lehetett, ezért az üvegben tárolt parfümök elterjedése a XX. század elejére tehetõ.
Ekkor már illatpiramis alapján gyártották a parfümöket, tehát a fejillat megõrzésének érdekében tanácsos volt már a gyárban zárni azt. Mára az üveg igazi divat lett, tervezéséhez neves dizájnereket kérnek fel, csak néhány név: Annagret Beier a Cacharel, Pierre Davene a Givenchy, Ira Levy az Estée Lauder, Jacques Helleu a Chanel üvegeinek tervezõje.
A parfümök árában igen jelentõs a reklámozás, image építés mellett az üvegek tervezési és elõállítási költsége.
A csoportosításhoz hozzátartozik még a töménység szerinti megkülönböztetés is, ez alatt azt értjük, hogy az illóolaj hány százaléka az alkohollal higított parfüm összességének. Ezt a megnevezést a parfüm üvegén és dobozán is feltüntetik.
A parfüm jelenti a 15-20%-os töménységet, azaz olajtartalma százalékban ennyi, az oldó alkohol 90-95 százalékos.
Eau-nak ( illatos víz ) minõsül minden más, ennél nagyobb hígítású parfüm:
Eau de Parfüm, 15-18% olajtartalom,
Eau de toilette, 4-8% olajtartalom,
Eau de Cologne ( kölnivíz ) 3-5% olajtartalom.
Az alapos ismertetés után tartunk egy kis pihenõt, következõ cikkünkben részletesen mutatunk be meghatározó parfümöket, valamint azok gyártóit.
Forrás: http://elegance.hu
